A nyugati ember meggyőződése, hogy pusztán szavakkal megváltoztathatja a teremtett valóságot. Bűnnek egyedül a fősodortól eltérő politikai véleményt tekinti, a futóbolondokkal szembeni fellépést pedig antidemokratikus erőszaknak tartja. Mégis van remény – vallja a modernitás halk szavú, ám éles elméjű kritikusa.
Anthony Esolen klasszika-filológus, ókori költemények fordítója, a Claremont Review of Books gyakori szerzője és az új-angliai Magdalen College álmos kampuszának irodalomtörténet-professzora. Idilli, de első ránézésre kissé unalmas pedigré, szerzőnk azonban a látszat – és relatív ismeretlensége – dacára az egyik legeredetibb modernitáskritikus a nyugati féltekén. Munkássága tekintélyes részét a sokszínűség divatos mitológiája lebontásának szentelte, amiért előző állomáshelyein diákok és oktatók tüntettek ellene rasszizmus, xenofóbia és vallási sovinizmus vádjával.
Nem utolsósorban nevéhez fűződik a The Politically Incorrect Guide to Western Civilization (politikailag inkorrekt útmutató a nyugati civilizációhoz) című hiánypótló kötet. Legújabb, Sex and the Unreal City: The Demolition of the Western Mind (szex és Valótlanváros – a nyugati szellem lerombolása) című könyvében szerzőnk metaforája világunkra Valótlanváros, amelynek polgárai meg vannak győződve róla, hogy pusztán szavakkal képesek a valóság önkényes megváltoztatására.
Mi a hagyomány, mi az örökség és mi tartja életben civilizációnkat? Legfőképpen pedig mik azok a káros hatások, melyek szépen lassan nemcsak a férfit, de az apák és fiúk kapcsolatát is felemésztik.
Van valamiféle iróniája annak, hogy bár attól félünk, amit nem ismerünk, amit nem látunk – Lovecraft történetei mégis festményekkel hódítanak újra, miközben a felszínre emelkedik, ami egyszer elsüllyedt.
A technológiai óriáscégek világa egy ember alkotta szörnyeteg, amellyel szemben a nyugati kormányok vesztésre állnak. Miben jár előrébb Kína? A helyes stratégia Amerika és Európa számára is a kooptálás lenne, állítja a Cambridge-i Egyetem politikatudósa.
Hibás gondolkodás, ha lineárisan szemléljük a jövőt, mert a történelem arra tanít: a fejlődés, a változás soha nem lineáris.
Szentkirályi Alexandra leleplezte a dolgot, és megoldási javaslatot is kínált.
A politikus szerint Magyar Péter ne nyavalyogjon, hanem viselje, ami a hírnévvel jár, és kerülje a kettős mércét.
